CPlus/4 Competition 2023

Hello, my name is Javier. I was born in 1970. I live north of Barcelona in Spain. I studied civil engineering, worked on hydraulics and hydrology. I collect computers. I got a VIC20 for christmas 1983. I played a lot of type-ins from magazines, and got myself a couple of listings published on a spanish magazine called Commodore World. Then I got a C128 in winter 1986. Then I wanted a C16, but my sister turned me to a 1571 instead. I used the C128 in a more standard way, to play copied games and demos, to do wordprocessing. Finally dismantled the setup around 1991. I gradually got interested again in games and computers around 10 years ago. I finally reassembled the C128 around 2016.

Fecz László vagyok, a számítástechnikával viszonylag korán megfertőződtem, mivel az Első Számítástechnika Tagozatos Általános Iskolába jártam, a 80-as években. Technika óra, azaz reszelgetés, gombvarrás, stb. helyett számítástechnika oktatást kaptunk. Hát, igazából kaptunk volna, mivel nem volt még számtech tanár, a fizika tanárom próbálkozott, sajnos az akkori szinten BASIC tudással, és mindössze pár leckéve előttünk járva. Lényegében játszottunk a gépeken, pedig elég komoly hálózat készült az akkori szinthez képest. Huszonvalahány vagy mégtöbb Commodore Plus/4 magyar karakterkészlettel egy olyan (Realnet) hálózatba kötve, ahol az oktató láthatta mit csinál a kiválasztott gép (már ha jól emlékszem, nem ma volt). Sajnos nem használtuk ki ezt a lehetőséget, pedig ha tudtunk volna rendesen programozni, micsoda multiplayer csaták jöhettek volna létre. Így maradt az ACE+4 és az ACE2, mert botkormányok már voltak. Amire emlékszem, hogy LOGO oktatás is volt, de én akkor már karakterkészletetet tervezgettem az elkövetkező játékaimhoz. Nagyjából mindig az autóversenyes játékok érdekeltek, amiből nem igazán volt választék a gépen. Egyik álmom egy Turbo Outrun-szerű játék megírása volt, amelyhez a kocsikat már meg is terveztem. Valahol meg is vannak még kazettán, mert az első gépemet nem adtam el (szerencsére).

Én voltam az első, akinek számítógépe volt az osztályban, édesapám szerencsére ebben előrelátó volt, még a kamionos fiánál is hamarabb kaptam egy Commodore 16-ost karácsonyra,  85-ben. Akkor még a benzinkút legó jobban lekötött, sőt lényegében csak az, pedig az akkor géphez kapott Sakkprogram mellett már ott volt a Forma-1 és a Dark Tower is.

Azért később belejöttem, a "szokásos" Mikrovilágból órákon át történő, majd nem működő (lehet csak elgépeltem) programokkal való szívásokkal párhuzamosan édesapám a Csokonai Művelődési Házból beszerzett további pár játékot. Ezek még nem voltak "turbósok" 15 perc volt a betöltése egy játéknak, és nem is mindig sikerült elsőre. Olyan legendák kezdtek terjedni, hogy nem szabad fütyülni betöltés alatt, mert megzavarjuk a gépet, leginkább semmit nem mertünk csinálni.

Barátaim és testvérem osztálytársai is hozzánk jártak hétvégente játszani. Nem kellett multiplayer játék, mindenki egyet játszott, amikor meghalt jött a következő, ha csak 2-3 ember volt, akkor az egyik irányított a másik ugrott/tüzelt stb, így is meg lehetett oldani. Egyik nagy favorit a Punchy nevű játék volt.

Mivel minden drága volt a géphez egy általálnos iskolásnak, botkormányért évekig kellett könyörögni, de még égetőbb volt a memóriabővítés, mivel akkorra egyik barátomnak is lett Plus/4-e és rá kellett jönnöm, hogy a Jack Attack és a rendes játékok nem futnak ezen a gépen.

A bővítést pár év után sikerült kisírni (kell, hogy jobban tudjak tanulni indokkal) ezt TomHX csinálta meg. Egy újsághirdetés alapján találtunk rá, belső bővítés volt így sokkal olcsóbb, és meg is lehetett várni. Ekkor már négyen voltunk a Commodore 264-es vonalából, a kamionos osztálytársnak is lett Commodore 64-e, mi pedig elámultunk a zenéjén és a sprite-ok varázsán. Egy másik srácnak Spectruma lett. Amikor megmutatta, kissé csodálkoztam azon hogy a magnóból "szól a program", a gumi billentyűzet és a folyton átszíneződő sprite-ok is visszalépésnek tűntek még a Commodore 16-hoz képest is, ahogy a beépített hangszóró prüttyögése szintén.

Ekkor egy fekete-fehér (pontosabban szürkeárnyalatos) Junoszty 401D tévét használtam monitornak, amit nagynénémék telkéről kaptunk miután egy villanykörtével megolvasztották az oldalát. (Ez egyébként még megvan és a mai napig működik). Mivel nem lehetett rendesen behangolni, vagy hang volt, vagy kép - hát a legjobb móban sem volt igazán tiszta, de kit érdekelt, bármikor be tudtam kapcsolni a gépet, nem kellett a családi tévéért kuncsorogni, hogy az Isaura, vagy a Szünidei Matiné helyett hadd játsszak már az Exorcist-tal.

Később lett 402-es Junosztyom, egy ritkább szürke burkolatú. Meglepetésre a képe nem volt sokkal jobb, és a hang is esetlegesen volt tiszta, majd egy újabb kísérlet egy román kistévére ennek már a márkájára sem emlékszem, ugyanilyen eredménnyel.

Amikor szerencsém volt, szüleim megengedték, hogy a "nagytévén" játszhassak, színesben. Ez egy Videoton Super Infracolor készülék volt, azonban időről időre elment a zöld színe, és rá kellett jönnünk pár alkalom után, hogy a C16 okozza ezt a jelenséget.

Joystickot is kaptam, egy elég vagány SVI Quickshot II-est, melynek óvatlan ki-be dugdosásával, vagy az Autofire indokolatlan használatával (ez lőtt helyettünk, ha be volt kapcsolva) sikerült tönkretenni a TED chipet, a botkormányt egyszer csak nem kezelte tovább (maradt az A43WT billentyűkkel való trükközés). Ezt a hibát TomHX-nek kellett orvosolnia akár akarta akár nem, mivel csak őt ismertük, de talán nem volt ebből gond. Ráadásul szívesen mentünk hozzá, merrt mindig kaptunk új stuffokat.

Egy olyan TEDje volt csak kéznél ami a scrollnál valamiért nem takarta le a két szélső oszlopot, de kit érdekelt, mehetett tovább a REVS és az Elite. Emlékszem, egyszer Balatonra nem indult el a család, mert Jameson kapitány még nem dokkolt be a bázisra.

Egy EPROM bővítést is kaptam, mely egy menüvel indította a gépet, többek között Assembler fordítóval, többféle BASIC bővítéssel, pl Octasoft 7.0, és fejbeállító programmal.

Ekkor új célok kezdtek lebegni a szemem előtt a 7.0-ás BASIC sprite lehetőségeitől megrészegülve. Azonban ezt akadályozta, hogy egy osztálytársamnak volt lemezegysége, amit időről időre kölcsön kaptam egy hétre vagy egy hétvégére. Ekkor már két doboz lemezem volt, így lehetőségem nyílt a lemezes programokkal is játszani.

A Commodore-vonalnak végül a szokásos módon lett vége - bár az Amiga 500-on futó csodás rajzprogramokon, zenéken és a Defencer of the Crown-on már általános iskola végén elámultunk, végül egy 386-os elég komoly PC-t kaptam szintén édesapámtól. A C16 még sokáig ott volt mellette, de egyre kevesebbet volt bekapcsolva, már a demók zenéinek hallgatása helyett is az X-Wing, meg a Street Rod lett a favorit. A Commodore bekerült a szekrénybe. A 386-ba hangkártya került - ezért több órát álltam sorba a Báthory utcai Ready Computers üzletbe, majd 486 lett, CD-ROM stb, majd saját üzletet nyitottam,  de most nem ez a téma. Annyiban igen, hogy oda azért be-behoztak érdekes dolgokat, pl NexGen processzort alaplappal, CHIPS 38600DX és UMC486  processzoros alaplapot. Ezek érdekesek voltak és elraktam őket. De kaptam pl. Amiga 500-at is mindennel (hogy már ne kelljen kidobniuk, nálam hagyták, ahogy az USA C64-et is). Na ezek bekerültek a C16 mellé a szekrénybe, mondván jók lesznek ezek még valamire. Lett lemezegységem is végre, bár nem használtam ezeket a gépeket, mert lekötött a NFS V Porsche Challenge, és a Celeron processzorok tuningja.

Pascalban programozgattam ekkor, egy játék és egy négy DVD-s drivergyűjtemény is készült, mely kézikönyveket is tartalmazott amolyan ASCII-s TH99 változatban a keretprogram részeként.

2003-ban aztán viszonylag ritka autóm összetörése miatt kénytelen voltam megismerkedni az Ebay csodálatos világával, és nemcsak a 3Dfx Voodoo 5 6000 létezésére csodálkoztam rá (amilyen hülye vagyok nem vettem, pedig akkor még elég olcsón mentek), hanem a 1581-es lemezmeghajtó létezésére is. Innen nem volt megállás az autóalkatrészek mellé be-bekerült valami retró számtech cucc is, végül pedig szinte már csak az jött, ezzel párhuzamosan a Hardverapró és a Vatera lehetőségeit is igyekeztem kiaknázni. A Commodore vonal számomra érdekes tagjai így nagyrészt már a szekrényemben vannak, kipróbálhatóak.

A COVID környékén aztán találkoztam a Plus4world-ön a hírrel, hogy ismét indul a BASIC10Liner bajnokság: 10 BASIC sorból kell kihozni, amit csak tudsz. Ez felkeltette az érdeklődésemet, előkotortam a C16-ot (megvallom már az is gondot okozott annyi év szünet után, hogy kell kilépni a TomHX kreálta menüből az elején:) ) és egy lemezegységet, majd nekiálltam az első BASIC10Liner programomnak. Először huszonvalahány soros volt és onnan mentünk vissza a featurek kihagyásával, azzal együtt pedig jöttek vissza az emlékek, hogy mit és hogyan lehetne rövidíteni. A program kész lett határidőre, de ott rá kellett jönnöm, hogy nem tudom átvinni PC-re, hogy beküldjem. Semmim nem volt meg hozzá, de még az emlékeim sem, hogyan kellene csinálni.

Végül átpötyögtem egy emulátorba a gépből de nem volt jó választás, nem tudtam menteni. Aztán a YAPE-ben is megpróbáltam, de addigra lejárt a határidő (1-2 nappal, de már nem engedtek indulni). A következő évben indítottam a BMBR című programot, ami sajnos az akkor még nem teljesen visszatért BASIC tudásom miatt tartalmaz egy hibát, bár viszonlag hosszabb játék alatt jön csak elő. 

Talán idén kijavítom és beadom újra. Ezután a programozás megmaradt, de már csak a YAPE-n, minden évben indultam a BASIC10Liner versenyen, később pedig a Commodore Plus/4 programozási versenyen igyekeztem kamatoztatni a tudásom, a szívem másik csücskét képviselő TVC hasonló bajnoksága mellett.

Emellett az iPon.hu-n HaverLaci néven próbálok retrósoknak érdekes cikkeket írni szabadidőm függvényében, sőt tavaly már a BRSZK kiállításon is részt vettem.

I am Gergely Eberhardt, and my journey into computing began in elementary school when we acquired a Commodore 16. During those early days, I was very active on the Plus/4 platform, participating in the creation of several demos and releasing two logic games: Fancy World and Atomino. As PCs became more accessible and mainstream, I shifted my focus from the Plus/4 to delve into different areas of computer science. My journey included participating in the development of antivirus software and text-to-speech technologies, engaging in research projects, and specializing in ethical hacking, particularly targeting IoT devices.

Despite not coding for the Plus/4 for the last 30 years, I don’t forget this fantastic computer from my childhood. Last year, I found myself with some spare time and initiated a project for this platform.

The base concept of this game, which was inspired from the Mad Pod Racing bot programming game by CodinGame, would be the part of this project. After I saw the modified deadline of this competition I involved my son to create a standalone game from it. Together, we infused the original concept with numerous new elements, enriching the gameplay experience significantly.

Throughout the development process, I realized how much I had forgotten and needed to relearn. However, the Plus/4 community was incredibly supportive. I am immensely grateful for the positive attitude and assistance provided by everyone, especially Csabo, BSZ, Lavina, and Luca, whose help was invaluable.